HOGY VAGY?
A gyakran felszínesnek érzett kérdésre (sokszor nem is indokolatlanul, 
mert a másik tényleg nem várja meg a választ...) mi is felszínes 
választ adunk.- Köszi, megvagyok!  A legtöbb esetben magunkban 
legszívesebben hozzátennénk, ahogy egy dalban is van: "De belül meghalok." 
Azzal, hogy gondjaink vannak, már elő se merünk hozakodni, mert 
a végén még abnormálisnak tekintenek és ránk akasztva még egy kis 
bűntudatot, egy adag félelmet elküldenek. Megterhelő gondolatainkat, 
aggodalmainkat, félelmeinket inkább egyedül cipeljük, mert megrendült 
bizalmunk, hiszen még a legszorosabbnak vélt kapcsolatokban sem nyerünk 
meghallgatást, nemhogy felszabadítást.

"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok." (1Péter 5,7)

Szóval Istennek is van GONDja! Az ő gondja mi magunk vagyunk,persze nem 
abban az értelemben, hogy meggyűlik a baja velünk. Gondja van ránk, azaz 
törődik velünk, megért és hűséges hozzánk. A mi gondjaink pusztítóak, 
kétségbeejtőek. Az Ő gondja, gondoskodása tele van szeretettel és életre 
hív. "Törődöm veletek, gondom van rátok!" Istent komolyan érdekli, hogy 
hogy vagy. A kérdés, hogy vállalkozunk e rá pakolni, rádobni a gondjainkat, 
aggodalmainkat, vagy dédelgetjük és magunknál tartjuk őket? Más szóval 
megengedjük-e Isten jelenlétét az életünkben és jelen vagyunk-e amikor 
Isten kész meghallgatni és segíteni? Mert Ő jelen van...és kész 
meghallgatni...és megtanítani arra, mit is kezdjünk a gondjainkkal.

N.Adri (205)